Gyógymasszázs

A masszázs történetéről

A „masszázs” régi, komplex gyógymód, az emberiség írott történetével szinte egyidős. Évszázadokon át tapasztalatokból formálódott tudományosan vizsgált és rendszerré kovácsolt módszerek összességévé.

Az ősi Indiában, Kínában, Egyiptomban egyaránt ismerték és használták az érintés gyógyító erejét.

Hippokratész azt vallotta, a masszázshoz minden orvosnak értenie kell, a fürdő-és ivókúrákkal egyetemben. Hangsúlyozta a masszázs és mozgás együttes kedvező hatását krónikus betegségekre.

Galenus átvette Hippokratész tanait, sőt, gimnasztikával kombinált,akkoriban újnak számító masszázsfogásokat gyűjtött össze „Tripsis” című munkájában- bár ekkoriban az izmok mechanikus átgyúrásánál nem tettek többet a masszázstevékenység során.

A 18. századtól kezdve „mechanoterápiáról” beszélnek a masszázst illetően, Magyarországon a gyógytevékenység úttörőke Mátyus Pál volt, aki a testmozgás- masszázs- helyes táplálkozás- balneokultúra négyesében látta a tökéletes egészséghez vezető utat.

A 19. században P.H.Ling svéd vívómester és tornatanár fektette le annak a szakmnak az alapjait, amelyet manapság klasszikus értelemben (svéd) masszázsnak hívunk. Összegyűjtötte a fogásokat, rendszerezte azokat,és saját stockholmi gimnasztikai központjában oktatta is mindezt. Munkája tette le az első mérföldkövet a gyógyító célzattal alkalmazott masszázstevékenység fejlődésének útján.

Hatalmas sikere volt, és óriási impulzust adott a gyógyászatnak. Metzger Amsterdamban nem sokkal később tovább finomította a svédmasszázs technikáit, leírta pontos hatásmechanizmusaikat és javallataikat. Ő írta le az öt alapfogást, amelyet ma is minden hagyományos európai masszázsiskolában alapismeretként tanítanak.

A XX. század elején és közepén egyéb speciális masszázsfajták is megjelentek, Gaskell a szervek autonóm motoros beidegzésének szelvényezettségére világított rá, melynek alapján Head és Mackenzie az idegreflektorikus összefüggésekre alapozta az úgynevezett szegmentmasszázst.

Ruhman, és szinte Vele egy időben Elisabeth Dicke az ujjbegyes dörzsölő, bőreltoló fogások bevezetésével (utóbbi betegsége kapcsán Freiburgban) kialakították a kötőszöveti masszázstechnikákat és azok alkalmazási lehetőségeit.

A második világháború vége felé James Cyriax angol orthopédus a lágyrészek kezelésének manuális technikáját ismertette, „mély masszázs” elnevezéssel.

A masszázs elmélete és gyakorlata egyre színesebbé, differenciáltabbá vált, az utóbbi 20 évben kilépett a klinikumból az úgynevezett „wellness” világába is. A wellness-masszázsok közé soroljuk a nem gyógyászati-elsősorban közérzetjavító, lazító, kozmetikai célú kezeléseket, melyeknek, bár nem kell orvosi- klinikai háttérrel rendelkezniük, stresszoldó, idegnyugtató hatásukról nem szabad megfeledkeznünk.

Ezen ismertető nagyrészt Koltainé Balázs Éva: A masszázs gyakorlata című könyve alapján készült.